-Sziasztok! Vikidál Gyula vagyok, és valami nagyon fontosat szeretnék nektek mondani: a hererák GYÓGYÍTHATÓ!

6.

-Höhh, höhhöh, most fog futni a Caramel!

Hangzik egy tőlem nem messze ülő, enyhén spicces apukától a bohókás megnyilatkozás az este utolsó futama után, amikor én már 12 ezer forinttal gazdagabban, a fejemben jó pár sörrel és fél üveg roséval szemlélem tovább a lelátóról szépen, lassan szétszéledő sokaságot.

4.

A Derbyről beszámolót írni úgy, hogy annak egész pontosan egy hete vége van, nagyjából annyira friss és aktuális dolog, mint amikor az egyhetes, ugyan nem penészes, ellenben csont száraz zsemlét nem dobom ki, mondván: jó lesz az még melegszendvicsnek! Én ezzel nagyon is tisztában vagyok, ellenben nem vagyok, és soha nem is voltam a határidők embere, pláne abban az esetben, ha nem áll felettem valaki és csapkod verbális ostorral, vagy bombáz e-mailekkel és sms-ekkel, hogy haladjak már végre a munkával, mert szorít az előírt leadás idő. Szóval nem tudom, ki a fenét érdekelne még, hogy mennyien voltak a nyitó nap első futamain, vagy éppen mennyibe került a mezei rántott hús a „kézműves”, „paleo”, vagy a Jóisten se tudja éppen milyen trendi jelzőkkel ellátott, disznó- vagy épp pálmazsírban és olajban tocsogó street food bódékban? Nyilvánvalóan már senkit, de ettől függetlenül vagyok annyira decens, hogy ha már belekezdtem az egészbe, akkor így, egy hét késés után is csak megírom a múlt hétvége eseményeit.

1.

-Há’ de figyeljetek má’! Amúgy meg ki a rákos fasz az a Farkas Flórián!?

Hangzik fel az igencsak akkurátus kérdés, nem is olyan messze tőlem, az egyes villamos Óbuda felé robogó szerelvényének egyik tömött kocsijában. Meghatározhatatlan korú, ősz szakállas, szakadt ruhás figura ül az ablak mellett, arca barázdált és mocskos, mint az autópálya melletti szántóföld egy forró, poros, nyári délutánon. Három társa (vagy inkább sorstársa), akiknek gyűrűjében feszeng, hasonló, bűzös, szakadt fickók. Együtt alkotnak egy nagy, boldog, húgyszagú családot.